A szükséges hozzávalók:
A tésztához:
4 tojás,
5 dkg cukor,
10 dkg liszt,
5 dkg vaj/margarin,
5 dkg étcsokoládé
A krémhez:
50 dkg túró,
4 dl bármilyen Habmester (nekem Meggle volt otthon, de ez tényleg nem a reklám helye; tejszín is lehet, de akkor hozzá kell tenni habfixálót),
1 csomag vaníliás cukor,
2dl joghurt (nekem barackos volt),
1 narancs reszelt héja (vagy dr. Oetker reszelt narancshéj – nekem ez volt, csak ezért írom),
2 evőkanál kandírozott narancshéj + tetejére dísznek ( ha valakinek van aszalt gyümölcse, bármi bevethető és annyi, amennyit szeretne),
csokoládéreszelék szintén a díszítéshez.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A tésztához az egész tojásokat a cukorral fehéredésig keverni, jó habossá, majd belekeverni a lisztet. Ezután a vajat/margarint összeolvasztani a csokoládéval, de épp csak hogy elolvadjon, majd kicsit hűlve hozzákeverni a tojásos részhez. Beleöntjük egy nagyobb tortaformába (nekem olyan 24cm-es), az aljára szoktak rakni sütőpapírt, hozzáfogatni a szélével és kb 20 perc alatt megsütjük.
Amíg kihűl, megcsináljuk a krémet. A habot a vaníliás cukorral felverjük, majd a kicsit összetört, már joghurtos túróhoz forgatjuk – azért 4 dl-t az 5 dl-es dobozból, mert ugyan az egészet felverjük, de a maradékot díszítésre szántam. Ezután a túrós masszához adjuk a reszelt narancshéjat és a kandírozott narancshéjat, majd a kihűlt tésztára kanalazzuk és betesszük a hűtőbe pár órára.
Aztán mikor úgy gondoljuk, úgy 3-4 óra múlva, megpróbáljuk kiszabadítani a formából. Ó tényleg, elfeledtem, hogy a kihűlt tésztát szépen visszaraktam a sütőformába és így megtartottam a kerek formáját a túrós résznek is, aminek levételekor kellően izgultam, hogy úgy is maradjon, de sikerült. Majd szép díszítést adni neki és elvinni annak a fontos személynek, akinek szántuk.
Röviden ennyi és a siker nem marad el, de főleg azért nem, mert valami olyat adhatunk, amit mi magunk készítettünk és nem a 21. századi „csináljmindentmagad” divat miatt, hanem azért, mert ezzel egy olyan ajándékot adhatunk, ami bármilyen kinézetű is legyen, de beleadtunk mindent, hogy örömet szerezzünk vele.
Rószegh Lili