Aztán Németországba kerülve, ottani befogadó családomnál napi szinten találkoztam délután a „Kaffee und Kuchen", vagyis a kávé és valamiféle finom süti párosításával, viszont én még akkor is inkább teát vagy gyümölcslevet választottam évekig. Josef, német családom feje azonban nem igazán tudott belenyugodni abba, hogy még csak megkóstolni sem szeretném, hisz náluk igazi, pörkölt kávét daráló hatalmas masina terpeszkedett a konyha egyik zugában és való igaz, ínycsiklandozó illatokat produkált.
Szép lassan rávett arra, hogy a süteményadagomhoz én is kávét kérjek, nem kis meglepetésére a család többi tagjának. Hazatérve pedig szüleimnek okoztam a legnagyobb döbbenetet azzal, hogy az ő maximum fekete teát (azt is jó erősen, tejjel, tehát nem a szokott formában) iszogató leányuk kávét kér és bármit, ami süteményre hasonlít, tehát ha más nincs, jó a keksz is. Josef már nincs velünk, nagyon hirtelen ment el, és mindig hiányozni fog nekünk, akik ismertük őt. Az állandóan kíváncsi, minden iránt érdeklődő személyisége, akinek a legfontosabb kérdése az volt, mennyibe kerül nálunk épp akkor, mikor telefonált, a benzin... ő ebből átlátta az egész gazdaságot és az árakat.
Délutánonként pedig, családomtól teljesen eltérő módon, akik jó szokás szerint ebéd után rögtön kérik a méregerős kotyogós kávéjukat, én komótosan, a legnagyobb nyugalommal készítek magamnak egy finom kávét sok tejjel, vagy amit éppen megkívánok, és ha épp nem sütöttem semmit, a föld alól is kerítek legalább egy kis darab édes kekszet.
Tegnap egy újabb délután következett el és ráadásnak egyik jó barátnőm születésnapja is, így mindenképpen szükség volt egy eddig még el nem készített süteményre, mely hasonlóan az eddigiekhez, szintén egy túrós sütemény lett, ami ahogy a kedves Olvasók ezt tapasztalják, nagy kedvencünk.
Csokimázas túrós süti aszalt gyümölcsökkel:
½ kg túró
3 tojás
kb. 10 dkg vaj
1 kisebb narancs leve
aszalt gyümölcsök – most vörös áfonya és sárgabarack volt itthon
vanília amennyit szeretnék (nekem most nem volt rendes rúd, csak aroma) + 1 csomag bourbon vaníliás cukor
4-5 evőkanál liszt, 1 kávéskanál sütőpor
3-4 evőkanál porcukor (ki milyen édeset szeretne)
tortabevonó étcsokiból – mi azt szeretjük és egy kis dísz, mivel most szülinapos süti lett
Egy tálban összekevertem a túrót, a 3 tojás sárgáját, narancslevet, cukrot, vaníliát, egy másikban pedig felvertem a tojásfehérjéket a vaníliás cukorral. Óvatosan a túrós krémhez kevertem a habot, majd ebbe a krémbe beleszitáltam a sütőporos lisztet (ha kicsit folyós lenne, lehet még hozzá tenni, de nekem ennyi elég volt) és a végén beletettem a gyümölcsdarabokat. A sütőt 170-180°C-ra állítottam, a tésztát beleöntöttem egy téglalap alakú formába, amit sütőpapírral béleltem ki és szép lassan megsütöttem, míg barna nem lett a teteje. Amikor kihűlt ráöntöttem a felolvasztott csokit és megszórtam kis tortadíszekkel.
Az eredmény mindenkinek tetszett és remélik, hamar lesz folytatása. Akinek pedig már hiányozna írásaimból a hős Királyfi, nem kell aggódjon, hisz ő is a délutáni kávé-süti program aktív résztvevője volt.
Rószegh Lili