Főleg mostanában. Egy ideje próbálom magam rávenni az angol nyelv elsajátítására, mivel az eddig két-három, gyermekkorom óta tanulgatott és használt nyelv közül ez valahogy kimaradt, korunkban pedig lassan elvárják, hogy ezt is valamilyen szinten használd. Bár eddig azért elég jól megvoltam nélküle is, de angoltanárnő barátnőm lévén rávettem magam ezen világnyelv akármilyen szintű elsajátítására.
Nálam egy nyelvet tanulni azzal kezdődik, hogy enni, inni és aludni a legfontosabb, így az ehhez kapcsolódó szókincs következik a bemutatkozás és a mit szoktál amúgy csinálni mondatok után. Szóval barátnőm ismer annyira,hogy tudja, mennyire szeretek sütni, így nyelvleckéim egy részében recepteket kapok, nézek, hallgatom és fordítom, valamint próbálom megtanulni a kifejezéseket. Ami pedig nagyon megtetszik, azt ki is kell próbálni, ha már egyszer ennyit fárasztottam vele a szürkeállományom...
A legutóbbi órára készülve megnéztem az újabb videót, amin egy másik sütemény volt (az lesz a következő), de utána felbukkant a cheesecake. Ennyit már tudok, hogy ez sajtot jelent és sütit, így nekiláttam a következő, már önszorgalomból nézett felvételnek. Az eredménye meg az lett, hogy másnap elbandukoltam a boltba, beszereztem mindent és nekiláttam. Aztán persze izgatottan nézegettem a sütőt, vártam hogy kihűljön, aztán másnap végre meg lehet kóstolni. Igazság szerint azonnal eszegettem volna, de ugye aki olvasott már néhányszor az tudja, egyedül nem eszem meg, van erre tesztalanyom, az én hős Királyfim, aki mindent megkóstol. Nos, nyakamba vettem a várost és elbandukoltam hozzá egy adagnyi sütivel izgatottan várva a reakciót. Jelentem, egész jó végeredmény született azt leszámítva, hogy kicsit laposabb lett, mint az, amit a képernyőn láttam, de hát azért ez volt az első és valószínűleg a sütőforma méretarányainak nem igazán szerencsés eltalálása is okozhatta ezt a problémát. De ez legyen a legkisebb probléma.
A recept a következő:
25 dkg darált omlós keksz (ez nálam olyan volt, amit reggelente kis csomaggal magammal hurcolok és épp fügés verziója állt rendelkezésemre),
10 dkg olvasztott, langyos vaj,
65 dkg natúr tejszínes krémsajt (a philadelphiát mondták, de én anyagi okokra hivatkozva vettem másikat is hozzá),
15 dkg porcukor,
1.5 evőkanál liszt,
2 kávéskanál vanília aroma,
1 bourbon vaníliás cukor,
1 dl tejföl,
3 tojás.
A kekszet ledaráltam és összekevertem az olvasztott vajjal, majd belenyomkodtam a sütőpapírral kibélelt formába. A sütő már bekapcsolva 180 fokon, be is tettem 10 percre, ahogy a filmecskén láttam és közben összekevertem a többi hozzávalót egy tálban, utoljára hozzáadva egyesével a tojásokat. Mire letelt a 10 perc kész is lettem vele. Kivettem, beletöltöttem a sajtos krémet és visszatettem még 50 percre.
Most próbáltam tényleg az előírásokat követni, csak olyan csatos sütőformám nem volt, így egy ilyen piteforma jellegűbe tettem, az meg valószínűleg szélesebb volt, de hát ez legyen a legkisebb baj. A sütőbe tettem még egy másik formát is vízzel, hogy az adjon neki gőzt, ami biztosan jó hatással van a sütire, csak én azért ennyire nem értek hozzá miért, de ha kell, akkor betesszük. Megsült, kivettem, kihűlt, betettem a hűtőbe és másnap nagy büszkén cipeltem magammal. Még mindenki életben van!
Rószegh Lili