péntek, 21 február 2014 22:18

Megbocsátás

Kata tisztában volt vele, hogy Rashiddal csak addig fog tartani a kapcsolata, amíg a fiú Budapesten tanul, utána szétválnak az útjaik. Rashid soha nem hazudott Katának, már ismeretségük kezdetén őszintén elmondta neki, hogy otthon, Pakisztánban menyasszonya van, akit még a szülei jelöltek ki a számára, és akit, amint befejezi a tanulmányait, feleségül fog venni. Kata ezt tudomásul vette, nem dühöngött, nem rendezett féltékenységi jelenetet. Főként azért tudta könnyen elfogadni a fiú kinyilatkoztatását, mert tudta, özvegy apja sosem tudná elfogadni, hogy muszlim veje legyen. Két évig tartó viszonyuk alatt soha nem árulta el apjának, hogy arab fiúval jár.

 

Megbocsatas1
Miután Rashidot doktorrá avatták, még pár napot és éjszakát együtt töltöttek, majd sírva búcsúzkodtak egymástól. A lány csak később döbbent rá, hogy annyira elkeserítette őket a tény, hogy el kell válniuk egymástól, hogy az utolsó szeretkezések során megfeledkeztek a védekezésről is. A pozitív terhességi teszt láttán először elöntötte a boldogság, semmire sem vágyott jobban, minthogy a saját gyerekét tarthassa a kezében, pár perccel később azonban elfogta a kétségbeesés. Miből fogja felnevelni a kicsit? Rashid örökre elment, neki pedig még két éve visszavan a jogi egyetemen, aztán jönnek a bojtárévek. Rokkantnyugdíjas apjától sem kérhet segítséget, annak így is éppen elég baja van.


Kata másfél hétig őrlődött magában, mire meghozta a szerinte egyetlen helyes döntést. Úgy vélte, hogy bármennyire is fáj, nem tarthatja meg a picit, Rashid gyerekét. Nem tehet másképp! Rashid hazatért, egy távoli országban él, semmi híre róla, nem válaszolt az ő két emailjére sem. A férfi ezzel is jelezte, hogy végleg lezárta a kapcsolatukat. Ahhoz pedig nem érezte elég erősnek magát, hogy egyedül, társ nélkül birkózzon meg a gyerekvárás és gyereknevelés nehézségeivel. Barátnője, Emma azzal vigasztalta a kórház felé menet, hogy ne aggódjon, majd valamikor megismerkedik egy rendes férfival, összeházasodnak, és akkor sok-sok gyerekük fog születni. Bizonygatta, hogy átérzi Kata fájdalmát, és igen, ő is úgy látja, hogy nem dönthetett másként. A mai világban egyedül felnevelni egy gyereket.


− Talán ha lenne munkád, vagy ha apád gazdag lenne... − ismételgette azokat a dolgokat, amelyeket korábban Kata mint érveket hozott fel, hogy miért nem szülheti meg ezt a gyereket. A szíve mélyén azonban Emma nem értett egyet barátnőjével, ő bizony egyedül, férj nélkül is vállalta volna a gyereket.
Kata pár nappal az abortusz után rosszul lett, mentő vitte a kórházba, újra meg kellett műteni. Amikor felébredt az altatásból, olyan hírt közöltek vele, amely, tudta, az egész hátralévő életére hatással lesz: a terhességmegszakítás során károsodott a méhe, és nagy a valószínűsége annak, hogy soha többé nem fog teherbe esni. A lány zokogott. Nem elég, hogy élete szerelme elhagyta, most még azzal is szembesülnie kell, hogy nem lehet gyereke?


Két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egy kicsit helyrejöjjön lelkileg, és ne gondoljon folyton Rashidra és meg sem született magzatára, ne eméssze magát folyton a történtek miatt, hogy végre észrevegye: az élet nem állt meg. Újra eljárt szórakozni, sőt engedett Emma unszolásának, és hagyta hogy az bemutassa a kedves mosolyú, szemüveges, félénk Palinak, aki évfolyamtársuk volt a jogi karon, ennek ellenére Katának nem rémlett ismerősnek a fiú arca. Emma azt állította,hogy ha valakiben, hát Paliban biztosan nem fog csalódni. Annyira dicsérte a fiút, hogy Kata végül bosszúsan megjegyezte, hogy akkor talán inkább neki kellene randiznia Palival.


− A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nem belém, hanem beléd szerelmes, és állítólag már évek óta − közölte tárgyilagosan Emma, majd fújni kezdte a körmeit, hogy a vérvörös lakk minél előbb megszáradjon.


Kata nem akart hazudni a fiúnak. Elárulta neki, hogy egy arab fiúval járt két évig, hogy még mindig őt szereti, és nem tudja, sikerül-e valaha is elfelejtenie őt. Utalt rá, hogy nem biztos benne, hogy helyes-e így, ezzel a háttérrel belekezdeni ebbe a kapcsolatba.


− Várd meg, míg megismersz engem − mosolygott a fiú, bár egyáltalán nem esett jól neki, amit hallott. − Tuti, hogy fülig belém fogsz szeretni.
Megígérte Katának, hogy türelmes lesz, mindennek el fog jönne az ideje, ha jönnie kell. Palinak majdnem egy hónapot kellett várnia az első csókra, újabb két hónapot az első együtt töltött éjszakára, de ha kellett volna, ő akár várt volna többet is, annyira szerette a lányt.


Kapcsolatuk fél éves évfordulóján Pali megkérte a kezét, ő pedig igent mondott. Miért ne tette volna, amikor mindenki folyton azt hajtogatta, hogy ezzel a fiúval megfogta az Isten lábát? Minden barátja, sőt még az apja is hamar megkedvelte Palit. Kata egyre ritkábban gondolt Rashidra, és kezdte úgy érezni, hogy szereti Palit. Igaz, nem szerelmes belé, de szereti.

 

Megbocsatas0


Egy hónap volt csak vissza a szemeszterből. Úgy tervezték, hogy a vizsgák után összeköltöznek, az ősszel pedig megtartják az esküvőt. Pali úgy vélte, hogy felesleges tovább várniuk, elég jól ismerik már egymást, és együtt képzelik el a jövőjüket. Kata bólogatott, közben igyekezett meggyőzni magát arról, hogy igen, minden úgy van, ahogy a fiú állítja.


Talán minden jól és szépen alakult volna, és éltek volna boldogan egészen a halálukig, ha Rashid nem bukkant volna fel. A férfi azonban megtette.
Kata soha, amíg él, nem fogja elfelejteni azt a napot, amely teljesen megváltoztatta az életét. Május 28-a volt, kint verőfényes napsütés, ő viszont bent kuksolt az albérleti szobájában, és magolt a holnaputáni vizsgájára. Palival úgy beszélték meg, hogy mivel mindkettőjükre nehéz vizsgák várnak, inkább tanulnak, és csak hétvégén fognak találkozni. A fiú minden este, lefekvés előtt felhívta, és fél órát azt ecsetelte, hogy mennyire hiányzik, hogy szereti, és mit csinálna vele, ha most ott lenne mellette. Így volt ez aznap is. Pont Palival beszélgetett telefonon, amikor valaki csengetett. Elcsodálkozott, hiszen ő nem várt látogatót, két lakótársa pedig hazautazott pár napra. Kezében a mobiltelefonnal az ajtóhoz rohant. A látogató láttán csaknem elájult: Rashid volt az.


− Figyelj, Pali, most le kell tennem, majd később visszahívlak − szólalt meg sietve, majd mielőtt a fiú bármit kérdezhetett volna, letette a telefont, és Rashid felé fordult. − Hát te..? − nem tudta befejezni a mondatot, hogy "mit keresel itt", mert a férfi egy csókkal belefojtotta a szavakat.
− Annyira hiányoztál, kicsim! − suttogta Rashid, majd harapdálni kezdte a lány fülét. Tisztára úgy viselkedett, mintha csak tegnap ment volna el, és nem több mint 10 hónapja.


Kata tiltakozni akart, próbált kibújni a férfi öleléséből, a következő pillanatban azonban őt is magával ragadta a szenvedély. Hagyta, hogy Rashid a hálószoba felé terelje, és amint odaértek, vetkőztetni kezdte a férfit. Egymás után tépte le róla a ruhadarabokat, hogy testük minél előbb összeforrhasson. Olyan kínzó vágyat érzett, amit Palinál egyszer sem.

Megbocsatas2


Csak miután kimerülten feküdtek egymás karjaiban, kapott észbe, hogy nem kérdezett semmit Rashidtól. Igaz, az sem tőle.
− Mi van Leilával?
A lelke mélyén abban reménykedett, hogy a férfi azt fogja mondani, hogy nem tudja, mert miután hazatért Pakisztánba, nem vette feleségül őt. Rashid azonban nem azt a választ adta, amit ő hallani szeretett volna.
− Két hónap múlva megszületik a fiunk − hangjából csak úgy sütött a büszkeség. Ezután Rashid beszámolt arról, hogy Bécsben felajánlottak neki egy rezidensi állást. Leila csak a szülés után egy-két hónappal fog odaköltözni. Szeretné, ha addig Kata ott élne vele, aztán majd később is megoldják valahogy, hogy időnként találkozzanak.


A lány levegőt sem kapott a hallottaktól, a szívét fájdalom markolászta, szemébe forró könnyek gyűltek. Már nem figyelt a férfira, aki egyre csak azt bizonygatta, hogy nem Leilát szereti, hanem őt, nem tud nélküle élni, de neki tekintettel kell lennie a családjára. Ígéri, mindig elegendő időt fog vele tölteni.
− Úgy véled, néhány lopott óra elegendő? Azt várod tőlem, hogy míg te boldogan eljátszadozol a gyerekeiddel, és éjjel a feleséged mellett alszol, én mindig egyedül legyek? − kérdezte Kata feldúltan. − Hát ezt nevezed te szerelemnek?
Hirtelen eszébe jutott Pali, a mindig jó és türelmes Pali, aki soha nem lenne képes arra, hogy megbántsa őt, aki igazán szereti, aki őt akarja feleségül venni. És ő mégis megcsalta!
− Menj el, nem akarlak többé látni! − kiáltotta teli torokból, majd amikor a férfi nem mozdult, lökdösni kezdte. − Nem hallasz, takarodj innen!
Amikor végre becsukódott az ajtó Rashid mögött, zokogni kezdett. Hogy mondja ezt el Palinak? Mert abban biztos volt, hogy el kell mondania, elvégre megígérték egymásnak, hogy mindig őszinték lesznek egymáshoz.

Megbocsatas3
Remegve hívta fel telefonon a vőlegényét, és kérte arra, hogy azonnal jöjjön el hozzá. Pali hiába kérdezgette, hogy mi a baj, a lány csak azt ismételgette, hogy nem telefontéma. Hangja olyan kétségbeesett volt, hogy Palit elfogta az aggodalom. Minél előbb oda akart érni Katához. Nem vesztegette az időt arra, hogy a villamosra várjon, inkább taxit fogott.


− Bocsáss meg nekem, Pali! − hüppögte Kata, miután befejezte a beszámolóját az aznap este történtekről.
Már nemcsak ő sírt, hanem a fiú is. Pali lehajtotta a fejét, és próbálta megérteni a dolgokat. Aztán rájött, hogy nem, nem képes elfogadni, és legfőképp nem tud megbocsátani!
− Ha bárki mással léptél volna félre, azt is nehezen érteném meg, de idővel talán megemészteném − szólalt meg fásultan. − Érted, bárki más lett volna, csak ne Rashid! Te viszont azért tetted pont vele, mert még mindig őt szereted!
− Nem, ez nem igaz! Én megmondtam neki, hogy nem akarom többé látni, és...
− És mi van, ha újra felbukkan? − Kata válaszolni akart, de a fiú egy hideg pillantással belefojtotta a szót, és folytatta. − Ne, inkább ne válaszolj, tudom magamtól is, hogy mi történne. De én ebből nem kérek, nem akarok másodhegedűs lenni!


Pali elment. A lány hiába hívta naponta többször is, nem vette fel a telefont, az emailjeire sem válaszolt. Abban bízott, hogy talán majd a következő szemeszter alatt csak összefutnak egymással, hiszen évfolyamtársak. A szeptember azonban újabb csalódást hozott a számára: Pali átjelentkezett a debreceni jogi karra. Kata lassan kénytelen volt beletörődni, hogy kapcsolatuknak végérvényesen vége, és ezért csak magát hibáztathatja.


Öt évvel később a sors úgy hozta, hogy újra találkoztak. Katának még álmában sem jutott volna eszébe, hogy Palit az egyik unokanővére esküvőjén fogja viszontlátni, mégis ez történt. Amikor megpillantotta egykori vőlegényét, aki immár férfivá érett, és rettenetesen jóképű lett, nem tudta eldönteni, hogy odamenjen hozzá vagy inkább észrevétlenül távozzon a szertartásról. Még mielőtt elhatározásra juthatott volna, Pali is észrevette őt, és elindult feléje.
− Hello! Rég láttalak − köszöntötte Pali az ilyenkor szokásos sablonszöveggel, majd arról kezdtek el beszélgetni, hogy ki révén vannak jelen az esküvőn. Kiderült, hogy Pali a vőlegény rokona.
Rövid, felszínes beszélgetés után ki-ki ment a maga rokonságához, ismerőseihez. Kata azonban nem tudott felhőtlenül viselkedni, folyamatosan magán érezte Pali tekintetét, és ez zavarba hozta, maga sem értette, hogy miért.
"Hiszen az a dolog öt éve történt, azóta nem is hallottunk egymásról semmit" − mormolta magában a lány. − "Mit érdekel engem, hogy mit gondol rólam?"
De érdekelte! Nem akarta, hogy a férfi megtudja, hogy akkor régen igaza volt, valóban újra és újra Rashid karjaiban kötött ki, bár Bécsbe nem költözött ki hozzá. Aztán újabb két év után rájött, hogy az, ami közöttük van, bárminek mondható, de igazi kapcsolatnak nem, és szakított Rashiddal. Palihoz hasonlóan ő is elköltözött Budapestről − egy új, boldogabb élet reményében. Egyik kapcsolatból a másikba sodródott, de egyikben sem találta meg azt, amit keresett. Aztán egy idő után úgy döntött, hogy neki nem kell férfi, nagyon jól megvan ő egyedül is.
Nem volt kedve beszélgetni, sem táncolni, meghúzódott egy sötét sarokban, és elgondolkodva nézte a boldogságtól sugárzó ifjú párt.


− Gondolom, azon elmélkedsz, hogy vajon mennyi ideig fognak együtt maradni − szólalt meg mellette Pali, majd anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy nem zavarja-e, helyet foglalt az asztalánál.
Egy darabig csak ültek egymással szemben, némán, egy szót sem szólva. Aztán Pali mesélni kezdett. Kata megtudta, hogy a férfi a szakításuk után hetekig a távolból leste, mert hiába volt képtelen arra, hogy megbocsásson, nem tudott létezni anélkül, hogy ne lássa, ha csak egy futó pillantás erejéig is. Csak azért költözött el Debrecenbe, mert érezte, nem maradhat Budapesten. Beleőrült volna, ha a lányt mással kellett volna látnia.
− Mi van Rashiddal, így hívták, ugye?
− Annak már végérvényesen vége − felelte halkan Kata. − És te megtaláltad a párod?
− Egyszer azt hittem, hogy megtaláltam, de ő nem kért belőlem − kihívóan nézett a lányra, aki ebből megértette, hogy rá céloz. Elpirulva sütötte le a szemét. A férfi folytatta. − Persze voltak és vannak nők az életemben, de egyik sem tudja betölteni azt az űrt, amit a te elvesztésed okozott a lelkemben.

Megbocsatas4
Ismét csend telepedett közéjük. Pali kutatóan nézte a lány arcát, amitől az egyre jobban zavarba jött. Mintha Pali a lelkébe akarna látni.
− Tudod, még ma is nagyon fáj, hogy azt műveltem veled. Te nem érdemelted meg! Bármit megtennék, hogy kitörölhessem azt a napot, dehát sajnos nem lehet − suttogta Kata.
− Igen, minden másképpen alakult volna, ha nincs az a bizonyos május 28-a − helyeselt a férfi, majd váratlanul megfogta Kata kezét. − Azt hiszem, sokkal boldogabb lenne az életem, ha akkor meg tudtam volna bocsátani neked. És ha most mondom azt, hogy megbocsátok? Számít ez valamit?
Kata könnyes szemmel, de mosolyogva bólintott. A következő pillanatban Pali átölelte, és ő megkönnyebbülten simult hozzá.

 

Németh Nikol

Utoljára frissítve: szombat, 22 február 2014 17:01